Amit a miómáról tudni kell

Mióma embolizáció...

...amivel megszabadítjuk panaszaitól!

A mióma az izomszövetek jóindulatú daganata, mely nem veszélyes, de ennek ellenére a göb által okozott enyhe, illetve súlyos mellékhatások miatt kezelni szükséges. A kötőszövetből és nagyobbrészt izomból álló mióma csomók egyesével vagy elszórtan helyezkednek el, nem ritka, hogy egyszerre több göb van jelen az adott szervben. Méretük nagyon változatos lehet, a gombostűfej nagyságtól a dinnye nagyságig terjedhet. A harántcsíkoltizomban előfordulása ritka, leggyakoribb megjelenési helye a méhtest simaizomszövete. Keletkezése és növekedése feltehetően a petefészek működésével van kapcsolatban. Fogamzóképes korban alakul ki, gyakran a 25-30. életév után, s az egyik leggyakoribb nőgyógyászati megbetegedésnek számít. 

Elhelyezkedését illetően megkülönböztetünk a méhnyálkahártya alatt, magában a méh izomzatában vagy a méh felszínén kialakuló miómákat. A miómás betegek panaszai a miómák elhelyezkedésétől függően nagyon változatosak lehetnek: fájdalom az alhasban, mely kisugározhat a hát, illetve a lábak irányába is, vérzészavarok, folyás, nyomásérzet, főleg a hólyagon és a bélen, melynek kapcsán vizelési és székelési panaszok léphetnek fel, szövődményes terhesség, problematikus szülés, meddőség stb.

A mióma képződésre hajlamosító tényezők ma még nem teljesen ismertek, de valószínűsíthető, hogy kialakulásában a női nemi hormonoknak nagy szerepük van. Ezt támasztja alá az a tény, hogy ösztrogén kezelés hatására és terhesség alatt a mióma általában megnő.

A menopauza után a már kifejlett mióma visszafejlődhet. Ennek ellenére az utolsó havi vérzés után továbbra is szükséges a rendszeres nőgyógyászati vizsgálat. A miómát leggyakrabban nőgyógyászati vizsgálat során vagy más okból végzett hasi ultrahang vizsgálat kapcsán fedezik fel. 

A mióma a legtöbb nőnek nem okoz panaszokat. Azonban elhelyezkedéstől és mérettől függően változatos tüneteket produkálhat, melyek többnyire enyhék, viszont a mindennapi életvitelt zavarók lehetnek. Ilyen például a folyás, a fájdalom és a vérzés. Néhány esetben igen súlyos panaszok hátterében is állhat ez a jóindulatú göb. A megnagyobbodott mióma nyomhatja a húgyhólyagot, ami visszatérő húgyúti fertőzéseket, sőt vizelettartási zavarokat idézhet elő. 

A kis, tüneteket nem okozó miómákat nőgyógyászati vizsgálat során, illetve más okból végzett hasi ultrahang vizsgálat kapcsán fedezik fel. (Esetlegesen laparoszkópia, hasfalon keresztüli hasüregi tükrözés is szükségessé válhat a biztos diagnózishoz.) Ezért érdemes rendszeresen részt venni szűrővizsgálatokon, valamint a felfedezett gócot is rendszeresen ellenőriztetni kell, mivel kifejezetten gyors növekedés esetén az esetleges rosszindulatú elfajulás felmerülhet, bár ennek valószínűsége csekély (Ismeretlen eredetű kismedencei fájdalom ill. kitapintható csomó, duzzanat érzékelése esetén feltétlenül nőgyógyászhoz kell fordulni). Hólyag- vagy bélpanaszok, megváltozott vagy rendszertelen menstruáció esetén szintén haladéktalan orvosi vizsgálatra van szükség.

A panaszok súlyossága és a beteg életkora dönti el, hogy a miómát gyógyszeresen vagy hormonálisan kezelik, műtéti úton távolítják el vagy katéteres embolizációt végeznek. A miómát gyógyító sebészeti eljárások lehetnek konzervatív vagy radikális műtétek. A műtéti beavatkozás hüvelyen keresztül vagy hason át történő metszéssel hajtható végre, melynek során gyakran az egész méh eltávolítására is sor kerül.

Az alábbi sematikus ábrák a miómák elhelyezkedésének lehetőségeit mutatják be, valamint a katéteres mióma embolizációt, melyről egy külön fejezetben részletes információkat találhat.